Fehér lovon és más tájakon. 

Tűzön,vízen mocsaras tájon, 

Nincs más csak ő ott,a várromokon. 

Szíve lehetetlennek nem a kérdései. 

De szerelmét sem ismeri? 

Ki már a romok alatt feküdt 

Eltiportan a hamuba kényszerült. 

 Szerette ezt a Nőt 

Köztük a szerelem egyre nőtt. 

Míg él keresni fogja Őt, 

 De anyját nem pótolhatja semmilyen Erő!