|
- Elnézést, nem tudja hol
találom Mr. Brown irodáját?- kérdezte Jessica Taylor, egy takarítótól a
Hollywood- i rendőrségen.
-
Végig a folyosón, aztán balra a liftig, fel a nyolcadikra. – mondta a takarító.
-
Köszönöm. – mondta Jess. Átlépett a felmosó vödrön, és elindult a folyosón.
Megállt az iroda ajtaja előtt. Vett egy mély
levegőt kopogott, majd választ sem várva benyitott.
Belépett, és közben szemügyre vette a
helységet. Az iroda közepén egy nagy asztal terpeszkedett, betöltve szinte az
egész szobát. Rajta óriási papírtenger mely azzal fenyegetett, hogy eldől és
beteríti az egész szzobát, egy olvasó lámpa, egy ceruzatartó, és egy félig
elszáradt szobanövény. Az óriási káosz közepén pedig ott ült egy kb. 50-es
éveiben járó férfi. Fekete öltönyt viselet, és hozzá egy borzalmas lila- zöld
kockás nyakkendőt... – Ilyen csúnya
nyakkendőt én még életemben nem láttam! – borzadt és ámult el egyszerre
Jess. A férfi kerek arcán kedves mosoly ült, az orra hegyén vastag olvasó
szemüveg volt, barna szeme pedig elevenen csillogott.
- Á, jó napot Miss Taylor! Jól
utazott? Odavezetem az új kollégáihoz. – mondta az öltönyös férfi.
-
Köszönöm Mr. Brown. – mondta Jessica. Azt hitte, mikor megkapta az e-mailt az
új munkájáról, hogy csupa unalmas, szürke öregember dolgozik itt. Most, hogy a
saját szemével látja új főnökét, teljesen más szemmel kezdte nézni a dolgokat.
– Ez egyáltalán nem olyan, mint amit elképzeltem! –
gondolta.
-
Akkor hát induljunk! – törte meg Mr. Brown az egyre kínosabbá váló csendet.
Miközben
a férfi mögött lépdelt új irodája felé, szemügyre vette a folyosón lévő képeket: Mandy Soon, született 1977 március 27-én, életét
vesztette 2011 tavaszán egy bevetésen. Nem hal meg az, ki szerettei szívében él
tovább!
Jessica nem olvashatta tovább, ugyanis Mr.
Brown megállt egy ajtó előtt, és bement.
Odabent Mr. Brown irodájához hasonlóan itt
is óriási káosz uralkodott: itt összesen négy asztal volt. Egy a sarokban,
mögötte a széken egy magas, izmos barna hajú férfi, a másik egy méterrel
előtte, az ehhez tartozó széken az előbbi férfivel tökéletesen ellentétes
kinézetű ember ült. Alacsony, vézna kisgyerekes arcú fiú ült. Talán húsz éves
lehetett. A harmadik asztalon négy telefont, három számítógépet, és két nyomtatót
próbáltak elhelyezni. (meglehetősen kevés sikerrel...)
A
káosz közepette egy szőke hajú kb. 30-as nő ült, és éppen észveszejtő
sebességgel írt valamit a számítógépen.
-
Fiúk! – mondta Mr. Brown, mire a szőke nő finoman köhintett egyet. – Vagyis fiúk,
és Piper! – javította ki magát, Piper megelégedésére.
|