Buktam el már ezerszer,
mikor állhatok fel
kérdezlek.

Nyújtsd a kezed,
emelj fel engem,
segíts, hogy élhessek!

Nézz a szemembe mélyen,
s mond hogy látod azt
amit én benned.

Mond hogy szeretlek
és meglátod,
oda adom testem, lelkem!

De ha még sem leszek
tiéd, esküszöm,
sose feledlek.

Holdfényes éjszakán ha
az égre nézek,
téged látlak megígérem!

Veled álmodok majd
tündér szép meséket,
s a vége az lesz,
Hogy szeretlek téged!