Falu végén van egy vár,
Ott lakik a Jane Eyre lány.
Thornfield Hall egy remek hely,
Itt él Mr. Edward Rochester.

Rocsi-mocsi a ház ura,
Nem megy oda senki fia.
Pedig ám ez egy remek hely,
Itt várta a férfit Miss Jane Eyre.

A folyosókon egy női hang nevet,
De vajon ez ki lehet?
A tanító rettent figyel,
Úgy gondolja nem más, mint Grace Pool őrjönghet.

Rocsi-mocsi a ház ura,
Jeles ez a mai nap.
Ma tartják az esküvőjüket,
Ez a két, magára hagyatott lélek.

Edward szíve telve van örömtől,
Eddig nem sok boldogságot kapott a nőkről.
Hálás mindenért, amit kapott Jane-től,
Főleg, hogy megmentette a halálos tűztől.

Thornfield Hallban nem hallhatsz mást,
Mint az ünneplő cselédség ujjongását.
Ifjú jegyesek sietnek a templomba,
Szinte már repülnek boldogságukban.

A ceremónia alatt belép egy férfi,
Ki egy mondattal az ünnepséget kettétöri:
"Mr. Rochester már házas ember,
Keressétek Bertha Masont a toronyban, fenn!"

 S mi lakozott Jane Eyre lelkében?
Kinek becsülete majdnem odaveszett.
Nem várhatunk már tőle örömkönnyeket,
Ázott kék szemek fúródtak Mr Rochester tekintetébe.

Odaveszett mindkettőjük számára a remény,
A lánynak nem maradt már választása, mint a menekülés.
De ebben a verzióban, nem kiállt utána ex-vőlegénye az ablakból, hogy
DZSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉN!

Reggelre a lány a kastélyból eltűnt,
Edward kétségbeesetten kereste őt eszeveszettül.
Nem találja sehol a békét, amire vágyott,
A bánat felemésztette lelkét,
Csak úgy lángolt

Lángolt biza egész birtok,
Rochesternek ekkor csak egy célja volt:
Megmenteni őrült feleségét,
De ő hirtelen leugrott a mélybe,
S szét is loccsant a lépcsőn az agyveleje.

Ő maga se úszta meg szárazon,
Elvesztette szeme világát ily módon.
Bús-kék szemei nem láthatta többé a fényt
Így lett gazdag nemesemberből szegény.

Nyomorúságában egyszer
Imádkozni kezdett Istenhez
Boldog életet kívánt kedvesének,
Hamár nem láthatja többé ebben az életben.

Csoda történt vele egyik napon,
Világtalan szemei könnyeztek nagyon.
Jane jött vissza hozzá remélve,
Hogy volt gazdájának örökre segíthet.